Japán történelme az ókorba nyúlik vissza. Japán első lakosai i.e. 30 000-ben érkeztek egy földnyelven át Ázsiából. Feltehetőleg kínaiak voltak. Ebből is következik a japán és a kínai kultúra hasonlósága. Az ország i.e. 20 000-ben vált szigetté, amikor a tenger szintje megemelkedett. A Jomon kor kezdete i. e. 10 000 körül. Az itt élők ekkor még csak vadásztak és gyűjtögettek. I. e. 3000-2000 bevándoroltak a szigetek belsőbb területeire is és mezőgazdasággal kezdtek foglalkozni. A következő korszak a Yayoi kor volt. Ázsiából, főleg Koreából telepesek jöttek, dolgoztak, faluközösségekben éltek és megalakultak az első királyságok. Ez időből, sok kőből készült dombszerű sírhely maradt fent, amit a királyok építettek maguknak. I. sz. 400 körül a magukkal hozván a rizst, ami az óta is Japán legelterjedtebb táplálékainak egyike. Szintén ebben az időben terjedt el a fémművesség és a textilkészítés. 600 évvel később beköszöntött a Kofu kor, ami megváltoztatta az egész országot. Bronzzal és vassal buddhisták elterjesztették a kínai írást. A Yamoto korszak i. sz. 500 körül kezdődött. Az akkori uralkodóknak egyre nagyobb hatalom került a kezükbe kiváltképp, hogy a Napkirálynő, Amaterasu leszármazottainak tartották őket. A császár megnevezést ekkor veszik fel és hatalmas palotákat, királyi udvarokat építenek. 552-ben elterjed a buddhizmus, amit hivatalosan Jomei császár 585-ben fogadott el. 701-ben megírták a Taiho törvénykönyvet, mellyel a császár hatalmát erősítik. 710-ben az új főváros Nara lesz. Ezzel megkezdődik a Nara korszak. A következő 10 évben elkészül a Kokiji és a Nihon Soki, melyek az első krónikák voltak japánban. A kor leghíresebb uralkodója Shomu császár volt. A Nara kor 794-ben ért véget. Ugyanebben az esztendőben Kanmu császár a Heiankyonál fekvő városba költözik. Ezt a korszakot Heiannak nevezik. Kifejlődött a japánok saját írása és megszakadt az ősi kapcsolatuk Kínával. 1159-ben a Taira és a Minamoto klánok között polgárháború tört ki ami a Tairák győzelmével végződött. 1185-ben az eddigi helyzet gyökeresen megváltozott. A katonai nemesek átvették a hatalmat a császártól, a Minamoto család győzelmet aratott a Taira család felett. Yoritomo Minimoto kapta meg sogun címet, a Heian kor véget ért és csak 153 év múlva kezdődött a Muromachi korszak. Ez alatt a másfél évszázad alatt bevezettek egy új pénzrendszert, elterjedt a buddhizmus, a mongolok megpróbálták elfoglalni az országot, sikertelenül, 1331-ben a sogunok között lázadás tört ki, majd 1338-ban Ashikaga Takauji lett a sogun. Kezdetét vette a Muromachi kor. A sorozatos polgárháborúk kezdődtek, a sogunok hatalma csökkent, megérkeztek az első misszionáriusok európából és a kereszténységet hírdették. 1573-ban megkezdődött a Momoyama korszak. 1590-ben a polgárháborúnak vége lett.  Ebben az időszakban épült rengeteg híres palota egészen a Tokugawa kor kezdetéig, 1600-ig. Ekkor Tokugawa Ieyasu lett a sogun, aki egyész Japán fölött uralkodott. Családja 267 évig volt hatalmon. Edot (ma Tokyo) nevezték ki az új fővárosnak. Tokugawa trónra kerülésével megkezdődött a béke és a fejlődés. 1853-ban néhány halász fekete hajókat pillantott meg Japán partjainál, fedélzetükön Perry kapitánnyal. Az USA a Japánnal való kereskedelem jogát követelte, amire a császárnak igent kellett mondania. Ezzel kapcsolatba léptek a világgal. Az ország élete megváltozott. 1868-ban véget ért a Tokugawa kor, Meyji lett a császár, megkezdődött a modernizáció. Japán nem vett részt az elkső, csak a második világháborúban, a németek oldalán. Az országot sok kár érte a Hiroshimára és Nagasakira ledobott atombombáknak hála, de az ország körülbelül ötven év alatt újraépült és napjainkra a semmiből a világ egyik vezető gazdasági és politikai hatalmává nőtte ki magát.