Kirándulás a Goethe-Institutba
A közelmúltban a Goethe-Institutba látogatott a Perczel Mór Gimnázium 0.N osztálya. Vonattal utaztunk, ami reggel 7: 50-kor indult a siófoki állomásról, és körül-belül 10 órakor ért fel Budapestre. Ott villamossal és Metróval jutottunk el az intézetig.
Az épület hatalmas és gyönyörű volt. Üvegfalán át egy hangulatos kávéházat láttunk, ahol –mint kiderült – német újságokat olvashatnak az érdeklődők. Mikor beléptünk, leraktuk a kabátjainkat és egy kedves férfi körbevezetett minket.
Bementünk a terembe, ahol a kiállítás volt, és megkaptuk a feladatokat. Kettes csoportokban dolgoztunk, minden pár kapott három-három kitöltendő lapot. Ezek különféle témákból álltak. Csak egy közös volt bennük, a német fiatalok mindennapjait mutatták be nekünk. Mi a sportot, a vallást és a zenéket kaptuk, míg mások a legkedveltebb könyvekkel, a médiával, a legújabb mozifilmekkel vagy éppen a politikai nézőpontjukkal foglalkoztak. Az összes feladat megoldására egy óra állt a rendelkezésre, ami épphogy elég volt.
Nekünk elsőre furcsának tűnt a megoldás módja, hiszen elég nagy, nagyjából egy méter átmérőjű „lemezekről” kellett az adatokat kiírni. A teremben körülbelül tíz-tizenkét tábla volt felállítva, kissé labilisan, kérték is, hogy legyünk nagyon óvatosak, nehogy felboruljanak. Minden feladatlapnak volt egy főtémája, mégis több helyről kellett kikeresgélnünk az adatokat. Az egyik sarokban egy rádió szólt. A legkedveltebb német zenéket játszotta, mint például a ’Lisa csak egy van’ sorozat főcímdalát. A folyosón megnézhettünk egy rövid filmet, ami a német fiatalok mindennapjait mutatta be. Nem sokat lehetett kivenni belőle, mert nem volt benne szöveg.
Bevallom, először nem sok kedvem volt ehhez a programhoz, de most már örülök, hogy elmentem, mert ez egy nagyon klassz hely, kár lett volna kihagyni.
Lily + Domy
|